Az art deco – vagyis az e néven összegzett iparművészeti stílusirányzatok - igazán a két világháború között teljesedett ki, alig húszesztendőnyi aktivitásának legfőbb területe a lakberendező kisipar volt.
Elnevezése az 1925-ben megrendezett párizsi Exposition des Arts Decoratifs et Industriels (Díszítőművészeti és Ipari Kiállítás) rövidítéséből született. Az első világháború utáni nagyszabású rendezvény korszakos jelentőségű volt a kézmű- és a kisipar felvirágoztatásában.
Az art deco elfordult a szecesszió kacskaringózó virágmotívumaitól, az absztrakciót, a színeket, az eleganciát részesítette előnyben, amikor pedig a természetben keresett ihletet inkább az állatok vagy a női test formáit ábrázolta. A kézműves munkára helyezte a hangsúlyt az újonnan megjelent tömegtermeléssel szemben, miközben gyakran hasznát is vette annak: az art deco dísztárgyakat drága és ritka anyagokból állították elő, de ötleteiket másolták az olcsóbb tömegtermékek is.
Az art deconak talán a bútorkészítés az egyik legizgalmasabb alkalmazási területe, és voltaképpen a műbútorasztalosság történetének záróakkordja is.
Egy-egy eredeti art deco bútor manapság igen drága, nem csak ritkasága, hanem a kézműipari mestermunkában rejlő értéke miatt is. Hasonlóan, mint annak idején. A kor egyik neves tervezője Emile-Jacques Ruhlmann értékes anyagokból készült, kézműves bútorainak megvásárlását például már az 1920-es években is csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak.
A kortárs bútorművesség piaca néhány szakosodott üzletben nyilvánult meg, de ez a helyzet megváltozott az új nagyáruházak saját formatervező stúdióinak kialakításával, mert ezekben elérhető áron kaphatóak voltak a legmodernebb bútorok, ugyanakkor a stúdiók mesterei magánmegrendelőknek is dolgozhattak.
Az art deco bútortervezésével kapcsolatban két irányzatról beszélhetünk. Egyrészt a fémet és műanyagot felhasználó, majd tömegesen gyártható modern bútoripari formák kísérleteiről, másrészt a mesteri kézműves munkákról, amelynek legnagyobb alakja a már említett Ruhlmann volt. Bútorai, különösen szekrényei figyelemreméltóak, készítésükhöz előszeretettel használta a drága, egzotikus anyagokat, az ébent, rózsafát, a díszítésekhez az elefántcsontberakást. De ugyanígy említhetnénk Jean Dunand bútortervezőt is, akit kollégái is gyakran felkértek lakkmunkák készítésére. Leghíresebb, egyedi munkája az 1930-ban, megrendelésre készített lakk-és gyöngyházborítású ágy volt.
Az art deco stílusú bútorok napjainkban is különleges kiegészítőik lehetnek a klasszikus hangulatú, polgári lakásoknak vagy a modern lakótérnek is.
forrás: Arie Van De Lemme: Art deco 1920-1940,
fotók: https://en.wikipedia.org/wiki/Art_Deco, https://en.wikipedia.org/wiki/%C3%89mile-Jacques_Ruhlmann
