EGY KIS SZŐNYEGTÖRTÉNET
A Kelet sokszínű, csomózott és szövött szőnyegei már az ókori Rómában is kelendő árucikknek számítottak, a középkorban a királyi és egyházi kincstárak őrizték őket, később pedig már nemesi kastélyokban, gazdagabb otthonokban is előfordultak. A rokokó és a klasszicizmus kora kissé távolságtartó volt a Kelet pazar szőnyegeivel szemben, ám a 19. század romantikája ismét népszerűvé tette. Manapság pedig a szőnyeg csaknem elengedhetetlen dekorációs eleme otthonunknak.
Eredetileg a szőnyeg a keleti nomád pásztorok hétköznapi használati tárgya volt: az otthonukként épített sátor kialakításában a szerkezeti részeket szőnyeggel erősítették, de a bejáratot és a belső részeket is ezzel védték a hideg és nedvesség ellen. Ugyanakkor sokszor a csecsemőket is szőnyegből hajtogatott pólyába helyezték, az értékeiket szőnyegtáskában őrizték, és az imádkozás is szőnyegen történt.
A szőnyegcsomózás a szélsőséges kílmájú területeken fejlődött ki, a legfontosabb szőnyegkészítő központok az Anatóliától Kínáig elterülő vidékeken alakultak ki. Felfedezése nagy valószínűséggel az állattenyésztésre való áttérés időszakához köthető, amikor a halászó-vadászó törzsek ráeszméltek, hogy a például meleg takaróként használt prém az állat megnyúzása nélkül is előállítható. Vagyis az állatról lenyírt, gyapjúból font szálból sűrűn egymás mellé kötött csomókkal is létrehozható ilyen tartós és jól hasznosítható szövet. A kezdeti, saját használatra készített anyagok később már önálló kézművesipari termékké váltak, a szőnyegkészítés pedig művészetté fejlődött. Az alapanyag leggyakrabban az állatszőr volt, a birkagyapjú, a kecske- és a teveszőr, míg a selyem és a pamutfonal ott fordult elő, ahol ezek tenyésztésével, illetve termesztésével foglalkoztak. A gyapjú festését természetes növényi, állati és ásványi eredetű anyagokkal oldották meg. A szőnyegkészítés eszközei – alapváltozatai a vízszintes és a függőleges szövőszék - igen egyszerűek voltak és alig mutattak változást évszázadokon át.
A szőnyegek mintázatát főként geometrikus alakzatok, szimbolikus rajzok, növényi- és állati motívumok, emberalakok alkották, olykor pedig feliratok, évszámok is szerepeltek rajta.
A ma ismert, legkorábbi kárpit, a paziriki szőnyeg, amely Kr. e. 5. századból származik, és az Altáj-hegységben egy eljegesedett, szkíta fejedelmi sírban találták orosz régészek.
Forrás: Voit Pál (szerk.): Régiségek könyve
Fotó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pazirik#/media/File:Scythiancarpet.jpg
Az Esprit és a WECONhome szőnyegei széles választékban megrendelhetőek webáruházunkban
