A fa az egyik legnépszerűbb bútor alapanyag már évezredek óta. Persze folyamatosan kísérleteznek e nyersanyag helyettesítésével a bútorkészítés területén, de egyelőre úgy tűnik, még nem sikerült tartósan mással helyettesíteni. A legelterjedtebb fa bútor alapanyagokról készítettünk egy kis összefoglalót.
Gyakori fafajták
A bútorkészítésre alkalmas fafajtákat tűlevelű vagy lombos fákra, illetve puha vagy kemény fafajtákra oszthatjuk fel. A hazai tűlevelűek között elsősorban a nálunk is honos erdei fenyő, vörösfenyő és lucfenyő megemlítendő. Ezek úgynevezett puha fák, könnyűek, rugalmasak, sokszor alkalmazzák alapfaként, amelyet más, drágább fával borítanak. A keményebb, faragásra is alkalmas, értékes tiszafát a magyar bútorművészet használta előszeretettel, például intarziás bútorok készítésére, ma már csekély mennyisége miatt dísztárgyak, illetve a faszobrászat anyaga.
A hazai lombos fák gazdag palettájáról a bútorkészítés gyakori alapanyagaként számon tartott a kemény, jól hasadó, sötét tölgyfa, a világosabb, jól fényezhető és hajlítható kőris, csakúgy, mint a keményfa szil, gyertyán, a hajlékony bükk és akác, valamint a jól faragható dió. Utóbbi az egyik legnépszerűbb fafajta, fafaragásra, faborítás készítésére egyaránt alkalmas. A gyümölcsfák az újkori bútorművességben terjedtek el, különösen az intarziák kedvelt anyaga volt a sárgásvörös cseresznye, a vörösesbarna körte vagy a pirosas barna szilva. A kevésbé szép, ám olyan könnyen faragható puha fák, mint a hárs, a nyár, az éger és a nyír, főként festett vagy aranyozott változatukban jelentek meg a bútorművességben.
A természetes fából készült bútorok rusztikus hatásúak, általában közepes teherbírásúak, gondosan megválasztott felületkezelést igényelnek, a feldolgozásuk után is „élő” anyagként viselkednek, azaz főleg a levegő nedvességtartalmának hatására hajlamosak az alakváltozásra, vetemedésre. Manapság kevés bútor készül tömörfából, ezt főként a magas költségek és környezetvédelmi okok indokolják.
Tömör fa helyett
A faforgács lap kedvező árának, kis súlyának és kezelhetőségének köszönhetően gyakori bútor alapanyag, amely faforgácsból, kötőanyaggal előállított, préselt lemez. Különböző minőségű lapok készíthetőek a felhasznált faanyag és a kötőanyag fajtájától függően. A felszínét műanyag bevonattal látják el, azaz laminálják, ezt nevezzük laminált bútorlapnak, de igényesebb bútorok esetén furnérral borítják be. A laminált bútorlap háromrétegű: az alsó és felső, kemény fedőlapok között ledarált és összesűrített faforgács helyezkedik el. A laminálás védelmet nyújt a faforgácslapnak a nedvesség, pára ellen, könnyen tisztítható, és a laminátum bármely színben előállítható. Az éleket általában élfóliával zárják le, vagy ABS-szel (tartós élzárás), illetve faléccel, az utóbbi két élzárással készült bútorlapok az értékesebb és költségesebb változatok.
A fa bútor alapanyagok közül megemlítendő a farostlemez is, amelyet főként fa-feldolgozóipari hulladékból és kötőanyagból, préseléssel állítanak elő. E gyenge minőségű alapanyagot általában a nem látszó helyeken, fiók vagy szekrény hátlapként használják.
Az MDF (Medium Density Fiberboard) közepesen sűrű, természetes fa alapanyagot tartalmazó bútorlap, gyártása megegyezik a faforgácslapéval, de részecske nagysága sokkal kisebb. Ez az anyag minden tekintetben rangosabb az előzőekben bemutatott alapanyagoknál. Kiváló felületű, homogén szerkezetű, kedvező szilárdságú, továbbá lakkozható, festhető, jól ragasztható rá fólia vagy furnér, általában szekrény előlapjai, fiókok elemei, polcok, irodabútorok, asztallapok készítéséhez alkalmazzák.
Végezetül pedig néhány szó a furnérról, amely az egyik nemes, fából előállított, rétegelt lemez. Valódi fa, amelyet különböző eljárásokkal több vékony lappá szelnek. A vékony, 0,2-5 mm-es furnérral vonják be a hordozóanyagot, például az MDF vagy forgácslapot, de a hajlított furnérlemezt használják például székek előállítására is. A furnérozott bútorlapból készült bútor a fából készült bútorhoz hasonló látványt nyújt, azonban annál kevésbé költséges.
Fa bútorok tisztítása, ápolása
A fa bútorok megfelelő ápolása nagyban hozzájárulhat a bútor élettartamának növeléséhez, esztétikumának megőrzéséhez. A tisztítást a portalanítással kezdjük, amelyhez lehetőleg természetes alapanyagú textilt válasszunk, a szennyeződések eltávolításához enyhén szappanos vízzel átitatott, de csak enyhén nedves törlőkendőt használjunk, majd töröljük szárazra a felületet. Az erősebb tisztítószerek és bő vizes tisztítások nem ajánlottak, a felület foltosodhat, a természetes fa vetemedhet, a laminátumok, fóliák hullámosodhatnak. A laminált vagy magasfényű, lakkozott bútorok tisztításához a mikroszálas kendőket is bevethetjük, de azokból is a finomszálú fajtát válasszuk. Az antik bútorokat elegendő puha törlőkendővel portalanítani, a nedvesség a fényezésükben kárt tehet, időnként inkább viaszos, színtelen ápolóval töröljük át őket. Az új bútorokat már olyan felületkezeléssel látják el általában, amelyek nem igényelnek túl sok ápolást, ettől függetlenül érdemes időnként bútorápolóval áttörölni ezeket is. A fa bútorokhoz soha ne használjunk súrolószert vagy durva anyagú törlőkendőt, és óvjuk őket a közvetlen hőtől, erős fénytől.
fotó:
https://en.wikipedia.org/wiki/Medium-density_fibreboard#/media/File:MDF_Sample.jpg
