A hajlított bútor feltalálása, gyártási technológiájának kidolgozása Michael Thonet asztalosmester nevéhez fűződik. Korszakalkotó technikai újítása, úttörő szerepe a bútorok sorozatgyártásában és a lapra szerelhetőség bevezetésében a bútortörténet egyik jelentős alakjává tette.
Az önálló épület- és bútorasztalos mesterként dolgozó, német származású Michael Thonet 1830-ban kezdett el azzal kísérletezni, miként lehet bútoralkatrészeket vastag furnérszeletekből hajlítással előállítani széktámlák felső és középléceihez. Az ennek eredményeként létrehozott eljárását tizenegy évvel később szabadalmaztatta. Ezt követően bútorainak koblenzi kiállításán ismerkedett meg Metternich herceggel, akinek rábeszélésére, illetve osztrák szabadalmának értékesítése miatt Bécsbe költözött, ahol újra alapította vállalkozását. Eleinte csak a Liechtenstein palotának dolgozott, ami elvonta figyelmét a további kísérletezetéstől, így néhány év kihagyással 1849-től kezdte el a hajlított bútortechnika tökéletesítését: a hajlított bútorelemeket főként bükkfából állította elő, amelyet gőzöléssel tett hajlításra alkalmassá. Bár előzőleg is készített részlegesen hajlított székeket, a teljes egészében hajlítással előállított támlásszékei 1850-ben egy bécsi kávéházban jelentek meg először, majd 400 darabot Pestre, az Angol Királynő szállóba is rendeltek belőlük.
A szélesebb nyilvánosság az első londoni világkiállításon, 1851-ben ismerhette meg újítását, ahol díjat is nyert az akkor még tekervényes, bonyolult rajzolatú, hajlított bútoraival.
A siker titka
Folyamatosan tökéletesítette és egyszerűsítette asztalosmunkáit, amelyek elsősorban székek voltak, és bár üzemét és üzletét fiaira bízta, továbbra is tevékenyen részt vállalt a munkából. A tömörfából hajlított, olcsó tömegszék meghódította az európai piacot, ugyanakkor Thonet vállalkozásának nemzetközi hírnevéhez az is jelentősen hozzájárult, hogy a világon elsőként lapra szerelt kivitelben forgalmazta székeit. A csomag hat elemet és az összeszereléshez szükséges csavarokat tartalmazta, amellyel az egyszerű szállítást tették lehetővé.
Néhány teljesen leegyszerűsített széktípus külön-külön is hatalmas sikert aratott. Ilyen például a 4-es és a 14-es számú modell, de ide sorolható a még 1860-ból származó közismert, tekervényes rajzolatú hintaszék is. A sikerük titka egyrészt a variációikban keresendő: a kör alakú ülőlappal és egy U alakú ívből hajlított háttámlával ellátott alaptípus háttámlájának kitöltésére ugyanis rengeteg variáció született. Ugyanakkor ezek a bútorok tökéletesen illeszkedtek a korabeli szecesszió, majd később az art deco és a Bauhaus ízlésvilágához.
A 20. század elejének lázas stíluskeresése már kissé háttérbe szorította a „egyszerű” és „jellegzetes” Thonet tömegbútor formákat, és ugyan később, a háború utáni modern építészeti fejlődés során a legnevesebb építészek még szívesen használták puritán lakásbelsőikbe a 19. századot idéző Thonet székeket, szükségessé vált az új hajlított bútorformák olyan újragondolása, amely jobban idomul a korszerű kényelmi és formai igényekhez.
Thonet székeinek halhatatlansága napjainkban is megmutatkozik, hiszen modernizált formában ugyan, de „utódai” mai is megtalálhatóak kávéházak vagy otthonok ülőalkalmatosságaként.
forrás: Kaesz Gyula: Ismerjük meg a bútorstílusokat, f otó: https://en.wikipedia.org/wiki/No._14_chair
Termékeink között számos hajlítással gyártott modellt kínálunk - így például az alábbi darabokat:
