Az Eames ülőbútorok
Charles Eames-t (1907-1978) a fotóművészet mellett az építészet, a bútortervezés, az ipari tervezés és gyártás területén betöltött szerepe tette ismertté. Formaterveit a korszerűségre és megbízható anyagi minőségre alapozott, nagyon érzékeny ösztön jellemezte, amely egyben a világsikert is jelentette számára. Eames a washingtoni egyetemen építészetet, majd a detroiti Cranebrook Academy of Arton tanult, amelynek később tanszék vezetője is lett, és ahol feleségét, Ray Eames-t is megismerte. A házaspár saját céget is alapított, de később beolvadt nagyobb cégekbe, amelyek az Eames bútorok gyártásával foglalkoztak.
1949-ben tervezett és megépített saját otthonukat az innovatív tervezésnek és anyaghasználatnak köszönhetően a világháború után készült legfontosabb ház egyikének tartják. Egy 1946-os kiállításon mutatták be a New Furniture by Charles Eames című visszatekintő programjukat, amelyen a plywood (hajlított fa) bútorok prototípusait láthatta a nagyközönség. Legismertebb bútoraik közé tartozik a bőr párnázással és rétegelt lemezkerettel, 1956-ban készült Lounge Chair No. 670 és a hozzá készített lábtartó, valamint az üvegszállal történő kísérletezés nyomán született forradalmian új, műanyag kagylószék, illetve alumínium székcsalád.
Saarinen Tulipán széke és a Womb
Eames kortársa Eero Saarinen (1910-1961), saját megfogalmazása szerint testestül-lelkestül építész volt, ugyanakkor elismert építészeti munkái mellett elsősorban ülőbútorai tették ismertté a világon. A finn származású Saarinen Amerikában nőtt fel. A széklábak „rendetlen összevisszaságától” eltávolodva, a már korábban is székhez használt fémcsőállvánnyal kombinált, habgumival bélelt, műanyag kagylóformájú Piedesztált, vagy más nevén Tulipán székét 1956-ban tervezte. A Tulipán szék előtt nem sokkal, 1948-ban tervezte meg a világ egyik legkényelmesebb foteljeként elhíresült Womb, azaz anyaméh nevű foteljét, amelynek elnevezését a tervezése célja ihlette, azaz, hogy tulajdonosa jól össze tud benne kuporodni.
